2. hét

Hú... hát szóval vasárnap van, letelt a második hét is. Aminek most személy szerint örülök, mert talán most már begyorsul egy kicsit az idő.
Ami változott egy hét alatt, hogy megjött a 3. takaríóslány.... aki lengyel.... és egy kicsit furi. De amúgy egy aranyos lánynak tűnik, és jól dolgozik... ott ahol nincsenek pókok. Mert hát igen a leányzónak van egy kis pókiszonya, meg bogáriszonya, meg minden ami undi iszonya.... Nem tudom mit hitt... hol van a tábor?! New York közepén?! Ahol nincsenek pókok és bogarak, és állatok, és csípős növények?! Na mindegy is...
Állatkészletünk tovább bővült. A rengeteg mókus mellett tegnap láttam nagyobb fajta mókusokat is, azok szürkék és jobban hasonlítanak, ahhoz ami otthon van nálunk. Takarítottam az egyik bunkot és az ablak előtt játszottak vagy verekedtek, és nagyon sokan voltak, legalább 6-ot láttam. Nagyon helyesek voltak.
Illetve, ma egy másik bunk takarításakor, szépen nyugodtan söprögettem, énekelgettem, amikor el akartam húzni az egyik ágyat és egy egérke szembenézett velem. Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban a másiktól. Bár nem félek az egerektől, de kicsit hirtelen ért, hogy szembenézett velem. Viszont nagyon édes volt, és nem akart elmenni, csak körbe-körbe futkosott az ágy peremén. Csináltam képet és videót is, majd feltöltöm. Aztán Szilvi kezén volt gumikesztyű, így a farkánál fogva megfogta és kivitte.
Az idő most már viszonylag szép. Holnap jönnek még egy páran otthonról, úgyhogy 13 magyar lesz a táborban. Úgy néz ki csütörtökönként lesz szabadnapom. Jövő héten remélem végre átköltözhetünk a végleges helyünkre, mert nagyon sokan vagyunk már és kicsit nehéz így aludni.
Mára ennyit, igyekszek írni a jövő héten is.
Puszi mindenkinek! :)

1. hét

Hát lassan letudjuk az első hetet. Ideértünk a táborba épségbe. Megérkezett 3 nap késéssel a bőröndöm, úgyhogy most már van mit felvennem. Elkezdtünk dolgozgatni. Megállapítottuk, hogy olyan mintha el se mentünk volna, úgyhogy a honvágy dolog sajnos nálam most elkezdődött. Tavaly kibírtam majdnem a nyár végéig.
Ami pozitívum, hogy tavaly sose láttam teknőst a táborban, idén kettőt is. Egy nagyon nagy éppen tojásokat rakott (amit másnapra valamilyen másik kis állatka megevett), és egy kisebbet, ami még mindig nagyobb mint amekkorát láttam otthon, az út közepén volt, és arrébb raktam, nehogy valaki elüsse. Majd rakok fel róla képet, de a kép még a telefonomon van.
Amúgy az idő erre fel pocsék. Ma túl vagyunk az első viharon itt a táborban, de elég durva volt. Délután 4-kor esti sötétség lett, dörgött, villámlott. Nem kicsit ijedtünk meg, főleg úgy, hogy egy hete a táboról 1 órányira hurrikán pusztított, úgyhogy egy kicsit parás volt.
Tavaly ilyenkor amúgy sokkal több dolgunk volt. Most egy picit talán unatkozunk is. A munkákkal egész jó időben tudunk végezni, úgyhogy néha már most unatkozunk. Nem tudom mi lesz ha megjön a harmadik takarítós lány, aki ráadásul lengyel nemzetiségű.
Na mára ennyit, majd folyt. köv.

Képek

Felszállás



Leszállás

Kalandos utazás

Mondjuk erre a kalandos mondjuk kicsit gyenge kifejezés, inkább az élő kínzás volt a jobb.
Szóval úgy kezdődött, hogy hajnali 3/4-ed 1-kor elindultunk Pestre, mindezt 40 perc alvás után, ami nem volt éppen sok. De Pestig nem volt semmi gond. Sőt utána se lett volna úton Brüsszel felé, ha nem késéssel indulunk. Mivel szűkös volt az idő a leszállás és az átszállás között, ezért sietni kellett a brüsszeli reptéren aminek kb a másik feléből ment a repülő tovább mint ahova mi megérkeztünk. 9-kor szálltunk le és 9:30 fele találtuk meg a másik kaput. Ahol nem fogadták el a mi beszállókártyánkat amit Pesten kaptunk és csinálni kellett egy másikat, tehát vissza kellett oda menni és megcsinálni. Ezzel bőven ki is töltöttük az időt, és megint késéssel szálltunk fel. A dolgot az is nehezítette, hogy az ülésfoglalások "összekeveredtek" vagy nem tudom mi történt velük és sikerült egy nagyobb darab néger néni mellett ülnöm, aki akkora darab volt, hogy az üléskarfát nem lehetett rendesen lehajtani tőle... A lábamnak persze amúgy sem volt túl sok hely, de azt már megszoktam volna, de ez az előbbi minden mozgásteremet lerövidítette. Aztán nagynehezen sikerült aludnom pár órát, de túl sokat nem ért. Aztán végre, 7 óra repülés után leszálltunk New Yorkban. Több gép szállt le egyszerre egy időben, szerencsére a mi gépünk volt az első, így gyorsan beálltunk a "beengedős" sorba, ahol eldöntik, hogy beléphetek-e az országba. Ez nagyon simán ment. 3 perc alatt az egész megvolt. Aztán mentünk a bőröndökért. És itt ért minket a meglepetés mikor 4-en nem kaptuk meg a csomagunkat. Mint kiderült nagy valószínűséggel ott maradtak Brüsszelben, és vagy holnap meglesz, a következő járat hozza, vagy majd csak hétfőn a táborba. Az egyetlen pozitívum a dologban, hogy ilyenkor kapunk kártérítést, hogy amíg nincs meg a cuccunk addig tudjunk valamibe járni. Ez napi 100$ (szóval holnap kötelező érvénnyel megyünk vásárolni :D)
Aztán hát ugye Balázsnak megígértük, hogy megvárjuk ott a reptéren. Ő az 1-es terminálra érkezett, korábban is mint kellett volna. Ő kicsit többet állt a beengedős sorban, mint mi, mondjuk 1,5 órát. Akkorra már 3 óra volt délután. Majd elindultunk vissza a 8-as terminálra közölni, hogy az elveszett bőröndünket hova szállítsák ki (mivel az apartman címe a Balázsnál volt). Ekkor vártunk a fiúkra még egy 1,5 órát, úgyhogy már 5 óra fele jártunk. Majd elindultunk be a városba. A metró, amivel mentünk express nevezetű, azaz csak bizonyos helyeken áll meg, nem mindenhol. De ez nekünk jó is lett volna, ha nem pont most újítanák fel azt a metróvonalat és nem lenne halálosan lassú, így több mint 1,5 órát ültünk a metrón, mire elértünk Harlembe.
Amúgy kellemes csalódás, hogy nagyon szép a szállás. (Harlemhez képest). Nem olyan gáz mint amire számítottunk :)

Új év, a blog marad! :D

Ismét kint vagyok Amerikában. És ismét megpróbálom írni a blogom, hogy körülbelül tudjátok mi történik velem ~7000 kilóméternyire tőletek.

33. nap (környékén)

Sziasztok!!!
Bocsánat az egy hetes helyzetjelentés-kihagyás miatt, de túl feszült volt ez az elmúlt egy hét. Először is abból, hogy vasárnap szabadnapunk lesz semmi nem lett. Olyannyira, hogy Esztinek pénteken lett volna szabadnapja... de nem volt. Kihúzták a múlt heti szabadnapjainkat, amiatt, hogy két hét múlva elmehessünk kirándulni. Így hát nekem két hétig most nincs egyetlen egy darab szabadnapom se. Legközelebb majd jövő hét hétfőn lesz, Esztinek holnap, Szilvinek vasárnap. És mindez amiatt mert a héten kedden megjöttek a gyerekek. A kegyetlen az, hogy vasárnap délbe a konyhások elmentek egy pár órára kirándulni egy közeli, mellesleg gyönyörű vízeséshez. Megkérdeztük Mila-t, a konyhafőnököt, hogy mehetnénk-e mi is. Ő volt olyan kedves és mondta, hogy megkérdezi nekünk Louis-t, aki azt mondta, hogy mivel "nagyon sok" munkánk van, ezért nem mehetünk. Nem is kell mondanom, hogy mennyire el voltunk keseredve. És nem mellesleg alig volt munkánk, fél nap üldögéltünk csak, mert már mindennel végeztünk.
Hétfőn úgyszintén végiglazultuk (unatkoztuk) a napot.
Kedden pedig jöttek a gyerekek, kb 500-an. Hatalmas, böhöm nagy autókkal. Volt akinek külön költöztetős utánfutót is hoztak annyi cucca volt. Ezek a gyerekek szerintem elhozták az összes cuccukat, némelyikül legalábbis biztosan. Aznap délelőtt nem tudtunk dolgozni, mert minden tele volt gyerekekkel, szülőkkel és hivatalból ujjongó személyzettel az út mellett, és persze hatalmas autókkal amik mellett a mi kis játékautónkkal nem igazán mertünk lavírozni. De nem volt gond, mi is kimentünk a kapuhoz hújjogni, meg tettetni, hogy örülünk a gyerekeknek. A kocsisor óriási volt. Rendőr irányította a forgalmat, annyira sokan voltak. Kb 2-3 óra kellett mire az összes autó bejutott a táborba. Utána sem volt túl sok munkánk, csak nagyon szép kényelmesen csinálgatunk csomó tök felesleges dolgot.
Azóta meg nem mondhatnám, hogy túl sok munkánk lenne. Van egy napi rutinunk amit követnünk kell(ene), de azzal nagyon hamar végzünk, viszont 5-ig dolgozni kell, úgyhogy elég unatkozós a dolgunk.
Azóta a napjaink kicsit egyhangúak. Szombaton este voltunk bulizni, ami most annyira nem volt jó (én annyira nem élveztem). Kedd este megnéztük a nagyon-nagyon izgalmas új horrorfilmet, a Crazies-t, Balázsnak hála. Mindenkinek ajánlom (aki akar 2 órát unatkozni, mert ilyen unalmas filmet rég láttam, inkább vicces volt)! A film legnagyobb poénja az volt, hogy a rendező vezetékneve Eisner... ironikus, nemde?! Tegnap este voltunk kint a városban vásárolni, és fagyizni, és "kocsmázni", de ezt csak titokban :-) Ma pedig punnyadunk a Staff Lounge-ba és próbáljuk kitalálni, hogy mit csináljunk. :-)

X. nap

Sziasztokí!
Jelentkezek újra. Ma nagyon izgi napunk volt... zsidó hit oktatáson vettünk részt... Képzelhetitek... 3 állomásos volt a dolog. 11-12-ig Isten, 13-14-ig Tóra, 14-15-ig Izrael volt a téma. Az elsőnél még tudtam figyelni, ott még érdekelt a téma, aztán elhagyott a kedv és az utolsónál már alig tudtam nyitvatartani a szemem. Szó szerint. Nagyon sokan el is aludtak, de nem szólt rá az előadó rabbi semmit... :-D Amúgy nem volt annyira rossz mint amennyire képzeltük, hogy rossz lesz.
A mai nap előnye viszont az volt, hogy alig dolgoztunk illetve a legfőbb dolog: elköltöztünk a végleges helyünkre. Túl messzire nem mentünk csak egy házzal arrébb. Most már csak 3-an vagyunk, egy fürdőszobára. Nagyon szépen berendezkedtünk.
Már csak 4 nap és a gyerekek is megérkeznek. Ez a hét a staff week, egy csomó program van, a nagy része nem nekünk, hanem a gyerekfelügyelőknek, de nekünk is volt néhány amin részt kellett vennünk. Ilyen volt a bowling, amit a Louis (a. Lajos) a táborigazgató fizetett :-D Illetve a tegnap esti "úszásfelmérés" (ami természetes kiválasztódás alapján ment: ha nem fulladsz bele akkor úszhatsz a nyáron a medencében), illetve az azután lévő pool party, ami nem volt rossz, de szánalmasan rövid volt. Ma is lett volna valami, de nem mentünk el, helyette jöttünk netezni, mert ilyenkor mindenki a programon van, és viszonylag jó a net.
Állítólag lesz vasárnap valami kirándulás, így utoljára mielőtt jönnének a gyerkőcök, ami tök jó lenne főleg azért is, mert nekem hétfőn lenne szabadnapom... kíváncsi leszek mi lesz. :-)
Örömmel jelentem, hogy Daniel (skót-angol gyerek) egyre jobban beszél magyarul, már a legtöbb fajta káromkodást ismeri, és már tudja is variálni őket. Most már minden gond nélkül kérdezi meg egy menet árát, és mindenkivel boldogan közli, hogy nem szép, de ő szereti... :-D
Na mára ennyi!! Legyetek jók, és írjatok, hogy mi van veletek.