2. hét

Hú... hát szóval vasárnap van, letelt a második hét is. Aminek most személy szerint örülök, mert talán most már begyorsul egy kicsit az idő.
Ami változott egy hét alatt, hogy megjött a 3. takaríóslány.... aki lengyel.... és egy kicsit furi. De amúgy egy aranyos lánynak tűnik, és jól dolgozik... ott ahol nincsenek pókok. Mert hát igen a leányzónak van egy kis pókiszonya, meg bogáriszonya, meg minden ami undi iszonya.... Nem tudom mit hitt... hol van a tábor?! New York közepén?! Ahol nincsenek pókok és bogarak, és állatok, és csípős növények?! Na mindegy is...
Állatkészletünk tovább bővült. A rengeteg mókus mellett tegnap láttam nagyobb fajta mókusokat is, azok szürkék és jobban hasonlítanak, ahhoz ami otthon van nálunk. Takarítottam az egyik bunkot és az ablak előtt játszottak vagy verekedtek, és nagyon sokan voltak, legalább 6-ot láttam. Nagyon helyesek voltak.
Illetve, ma egy másik bunk takarításakor, szépen nyugodtan söprögettem, énekelgettem, amikor el akartam húzni az egyik ágyat és egy egérke szembenézett velem. Nem tudom melyikünk ijedt meg jobban a másiktól. Bár nem félek az egerektől, de kicsit hirtelen ért, hogy szembenézett velem. Viszont nagyon édes volt, és nem akart elmenni, csak körbe-körbe futkosott az ágy peremén. Csináltam képet és videót is, majd feltöltöm. Aztán Szilvi kezén volt gumikesztyű, így a farkánál fogva megfogta és kivitte.
Az idő most már viszonylag szép. Holnap jönnek még egy páran otthonról, úgyhogy 13 magyar lesz a táborban. Úgy néz ki csütörtökönként lesz szabadnapom. Jövő héten remélem végre átköltözhetünk a végleges helyünkre, mert nagyon sokan vagyunk már és kicsit nehéz így aludni.
Mára ennyit, igyekszek írni a jövő héten is.
Puszi mindenkinek! :)

1. hét

Hát lassan letudjuk az első hetet. Ideértünk a táborba épségbe. Megérkezett 3 nap késéssel a bőröndöm, úgyhogy most már van mit felvennem. Elkezdtünk dolgozgatni. Megállapítottuk, hogy olyan mintha el se mentünk volna, úgyhogy a honvágy dolog sajnos nálam most elkezdődött. Tavaly kibírtam majdnem a nyár végéig.
Ami pozitívum, hogy tavaly sose láttam teknőst a táborban, idén kettőt is. Egy nagyon nagy éppen tojásokat rakott (amit másnapra valamilyen másik kis állatka megevett), és egy kisebbet, ami még mindig nagyobb mint amekkorát láttam otthon, az út közepén volt, és arrébb raktam, nehogy valaki elüsse. Majd rakok fel róla képet, de a kép még a telefonomon van.
Amúgy az idő erre fel pocsék. Ma túl vagyunk az első viharon itt a táborban, de elég durva volt. Délután 4-kor esti sötétség lett, dörgött, villámlott. Nem kicsit ijedtünk meg, főleg úgy, hogy egy hete a táboról 1 órányira hurrikán pusztított, úgyhogy egy kicsit parás volt.
Tavaly ilyenkor amúgy sokkal több dolgunk volt. Most egy picit talán unatkozunk is. A munkákkal egész jó időben tudunk végezni, úgyhogy néha már most unatkozunk. Nem tudom mi lesz ha megjön a harmadik takarítós lány, aki ráadásul lengyel nemzetiségű.
Na mára ennyit, majd folyt. köv.

Képek

Felszállás



Leszállás

Kalandos utazás

Mondjuk erre a kalandos mondjuk kicsit gyenge kifejezés, inkább az élő kínzás volt a jobb.
Szóval úgy kezdődött, hogy hajnali 3/4-ed 1-kor elindultunk Pestre, mindezt 40 perc alvás után, ami nem volt éppen sok. De Pestig nem volt semmi gond. Sőt utána se lett volna úton Brüsszel felé, ha nem késéssel indulunk. Mivel szűkös volt az idő a leszállás és az átszállás között, ezért sietni kellett a brüsszeli reptéren aminek kb a másik feléből ment a repülő tovább mint ahova mi megérkeztünk. 9-kor szálltunk le és 9:30 fele találtuk meg a másik kaput. Ahol nem fogadták el a mi beszállókártyánkat amit Pesten kaptunk és csinálni kellett egy másikat, tehát vissza kellett oda menni és megcsinálni. Ezzel bőven ki is töltöttük az időt, és megint késéssel szálltunk fel. A dolgot az is nehezítette, hogy az ülésfoglalások "összekeveredtek" vagy nem tudom mi történt velük és sikerült egy nagyobb darab néger néni mellett ülnöm, aki akkora darab volt, hogy az üléskarfát nem lehetett rendesen lehajtani tőle... A lábamnak persze amúgy sem volt túl sok hely, de azt már megszoktam volna, de ez az előbbi minden mozgásteremet lerövidítette. Aztán nagynehezen sikerült aludnom pár órát, de túl sokat nem ért. Aztán végre, 7 óra repülés után leszálltunk New Yorkban. Több gép szállt le egyszerre egy időben, szerencsére a mi gépünk volt az első, így gyorsan beálltunk a "beengedős" sorba, ahol eldöntik, hogy beléphetek-e az országba. Ez nagyon simán ment. 3 perc alatt az egész megvolt. Aztán mentünk a bőröndökért. És itt ért minket a meglepetés mikor 4-en nem kaptuk meg a csomagunkat. Mint kiderült nagy valószínűséggel ott maradtak Brüsszelben, és vagy holnap meglesz, a következő járat hozza, vagy majd csak hétfőn a táborba. Az egyetlen pozitívum a dologban, hogy ilyenkor kapunk kártérítést, hogy amíg nincs meg a cuccunk addig tudjunk valamibe járni. Ez napi 100$ (szóval holnap kötelező érvénnyel megyünk vásárolni :D)
Aztán hát ugye Balázsnak megígértük, hogy megvárjuk ott a reptéren. Ő az 1-es terminálra érkezett, korábban is mint kellett volna. Ő kicsit többet állt a beengedős sorban, mint mi, mondjuk 1,5 órát. Akkorra már 3 óra volt délután. Majd elindultunk vissza a 8-as terminálra közölni, hogy az elveszett bőröndünket hova szállítsák ki (mivel az apartman címe a Balázsnál volt). Ekkor vártunk a fiúkra még egy 1,5 órát, úgyhogy már 5 óra fele jártunk. Majd elindultunk be a városba. A metró, amivel mentünk express nevezetű, azaz csak bizonyos helyeken áll meg, nem mindenhol. De ez nekünk jó is lett volna, ha nem pont most újítanák fel azt a metróvonalat és nem lenne halálosan lassú, így több mint 1,5 órát ültünk a metrón, mire elértünk Harlembe.
Amúgy kellemes csalódás, hogy nagyon szép a szállás. (Harlemhez képest). Nem olyan gáz mint amire számítottunk :)

Új év, a blog marad! :D

Ismét kint vagyok Amerikában. És ismét megpróbálom írni a blogom, hogy körülbelül tudjátok mi történik velem ~7000 kilóméternyire tőletek.